Adatbázisaink

Zalai életrajzi kislexikon


Szilágyi-Ilosvay Lajos

(Tiszaújlak, Ugocsa vm., 1890. jún. 8. - Budapest, 1970.)

erdőmérnök

     Szatmárnémetiben érettségizett, 1910-1914 között a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián tanult. Az erdőmérnöki oklevelet 1917-ben szerezte meg, ekkor már a Magyar Királyi Erdőhivatal alkalmazottja volt Temesváron. Később a Földmívelésügyi Minisztérium erdészeti főosztályfőnökének titkára lett, majd kinevezték az Erdőbirtokpolitikai és ingatlanforgalmi Főosztály vezetőjévé. A második világháború alatt (1944 tavaszán) az ismétlődő légiriadók miatt a főosztályt Diósjenőre költöztette. A nyilasok hatalomra kerülése után gróf Pálffy Fidél földmívelésügyi miniszter az erdészeti, a vadászati főosztályokat és a Faforgalmi Központot az ő felügyelete alá helyezte. 1944-ben a közeledő szovjet csapatok miatt főosztályával a nyugati határszélre költözött, 1945. márciusában munkatársaival és családjával nyugatra menekült. Családjával együtt 1946 februárjában hazatért. Állását nem kaphatta vissza, egy rokona segítségével Zalabéren telepedett le, az ottani termelőszövetkezetben dolgozott szódavízet szállító fuvarosként. 1952-ben elbocsátották. Kegyelmi kérvényeit elutasították, nyugdíjat nem kaphatott. Az ERDŐKÉMIA Vállalat zalaegerszegi üzemében kapott irodai munkát, itt dolgozta le a minmális nyugdíjra jogosító tíz évet. Nyugdíjasként feleségével Kispestre költöztek.
IrodalomJerome René: Megkövezett mártír, szakmánk volt "nyilas" vezére, vitéz Szilágyi-Ilosvay Lajos : 69-74.p.