Adatbázisaink

Zalai életrajzi kislexikon


Gutmann-család

(19. sz. - 20. sz.)

kereskedők, gyárosok, földbirtokosok

     Gutmann Simon Hentik (1806-1890)1831-ben költözött Nagykanizsára, kereskedelmi alkalmazottként. 1836-ban önálló kereskedést alapított, és gyorsan a város leggazdagabb polgárai közé emelkedett, főként fa- és gabonakereskedése révén. Az 1860-as évektől kapcsolódott be a pénzügyletekbe, a Nagykanizsai Takarékpénztár igazgatósági tagja, a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparbanknak valamint a Leszámítoló Banknak pedig az elnöke lett. 1869-ben gelsei előnévvel nemesítést kapott. Alapítója és elnöke volt a Nagykanizsai Kereskedők Társulatának, 1863 és 1890 között pedig a Nagykanizsai Izraelita Hitközség elnöki tisztét is betöltötte. Fia Gutmann Vilmos (1847-1921) vitte tovább a család helyi vállalkozásait. Ő is több pénzintézet igazgatótanácsának vagy elnökségének volt a tagja. 1892-ben egyik alapítóként főrészvényese lett a megalakuló nagykanizsai sörgyárnak. A család legjelentősebb vállalkozásának azonban nem ez, hanem a beliscei famegmunkáló üzem tekinthető, ahol a századfordulón 3000 munkás állt alkalmazásban. A Gutmann-cégek rendszeresen vettek részt nemzetközi vásárokon és kiállításokon is, e tevékenységük eredményeként Gutmann Henrik a francia Becsületrend Lovagkeresztjét kapta meg, Gutmann Vilmost pedig 1889-ben a brüsszeli világkiállításon a belga király a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki. Utóbbi 1882-ben királyi tanácsosi címet, 1904-ben pedig bárói rangot kapott. 1890-ben az Izraelita Hitközség elnökévé választották. Közéleti tevékenysége az élet minden területére kiterjedt, egy sor társadalmi szervezet alapításában vagy vezetésében vett részt. Halála után testvére, Gutmann László (1855-1933) felszámolta a kanizsai vállalkozásokat és családjával együtt a zalabéri birtokon telepedett le.
IrodalomKerecsényi Edit: A nagykanizsai Gutmann-család felemelkedése a nagyburzsoáziába : 147-164.p.
 Kanizsai enciklopédia. : 107-108.p.