Adatbázisaink

Zalai életrajzi kislexikon


Hunyadi László, vitéz

(Óradna, Beszterce-Naszód vm., (ma: Radna, Románia) 1896. dec. 22. - Németország, 1976.)

tisztviselő, alispán

     Marosvásárhelyen érettségizett 1914-ben a református kollégiumban, ezután önként bevonult katonának és tartalékos tüzértisztként végigharcolta az első világháborút. A trianoni határmegvonás után a család Budapestre költözött. 1922-ben a Budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. 1923. január 9-én lépett Zala vármegye szolgálatába, mint közigazgatási gyakornok. A hivatali ranglétrán fokozatosan emelkedett: 1926. május 10-én vármegyei aljegyző, 1928. szeptember 11-én vármegyei árvaszéki ülnök, 1929. május 13-án szolgabíró lett a novai járásban, 1935. február 15-től a pacsai, 1935. július 1-jétől pedig a zalaegerszegi járásban. 1938. április 15-én a balatonfüredi, okt. 1-jén pedig a zalaszentgróti járás főszolgabírójává nevezték ki. Ugyanezen év december 20-án Komárom megyébe került vármegyei főjegyzőnek, ahonnét azonos minőségben 1944. február 25-én visszahelyezték Zala vármegyébe. 1945. január végén Zala vármegye alispánjává nevezték ki. 1945. április elején családjával együtt Ausztriába menekült. Itt rövid ideig egy Erpendorf nevű faluban élt, majd 1949-ben a - francia zónában lévő - innsbrucki táborba költözött, ahol először tolmácsként, majd a tiroli francia parancsnokságon titkárként dolgozott. Az 1950-es évek elején feleségével együtt Németországban telepedett le. Ekkoriban a Szabad Európa Rádiónak is dolgozott, később a frankfurti bíróság hivatalos tolmácsa lett. Felesége, Bárczay Katalin, akivel még 1926-ban kötött házasságot, a Deák-család tárnoki ágába tartozott. Mindketten a frankfurti temetőben nyugszanak.