Adatbázisaink

Zalai életrajzi kislexikon


Séllyey Elek

(Alsópusztakoveč, Zala vm., (ma: Donji Pustakovec, Horvátország), 1788. okt. 8. - Söjtör, Zala vm., 1850. máj. 17.)

táblabíró, másodalispán

     A jogi végzettséget szerző, és az 1809. évi Napóleon elleni nemesi felkelés idején lovas főhadnagyként szolgáló Séllyey Elek 1810-től 1815-ig alszolgabíró, majd attól kezdve 1828-ig főszolgabíró volt a szülőfaluját, és anyjától örökölt birtokát is magába foglaló muraközi járásban. 1828-tól 1831-ig Zala vármegye másodalispánja, majd 1849-ig a kőszegi székhelyű Dunántúli Kerületi Tábla - fellebbviteli bíróság - ülnöke volt. 1816-ban vette feleségül Csertán Rozáliát, Csertán Sándor nővérét. Előbb Gelsén, majd Söjtörön éltek és gazdálkodtak. Barátja volt Deák Ferencnek és Csány Lászlónak, és Kőszegre költözése után is aktív résztvevője maradt Zala megye politikai közéletének. Szinte élete végéig a zalai reformellenzék célkitűzéseit támogatta, nemegyszer személyesen is részt vállalva az ellenzéki elképzelések megvalósításában. Így pl. 1836-tól 1841-ig elnöke volt Zala megye népnevelési választmányának, és felmérte a muraközi népiskolák helyzetét. Műveltségére jellemző, hogy ő adta közre a Tudománytár 1841. évi évfolyamában az alsólendvai Bánffyak családi kalendáriumának 16. századi naplófeljegyzéseit. Síremléke ma is áll a söjtöri felső temetőben.
IrodalomMolnár András: Zala megye politikai viszonyai a reformkor hajnalán - Séllyey Elek főszolgabíró felje