Adatbázisaink

Zalai életrajzi kislexikon


Szlávics László

(Kislengyel, Zala vm., 1927. febr. 24. - Budapest, 1991. febr. 9.)

ötvös, szobrász

     Apja Szlávics Ernő lakatos, anyja Burucs Mária volt. 1932-től Győrszentivánon élt. Apja mellett a győri Waggon- és Gépgyárban lemezlakatos-segédként kezdett dolgozni. 1942-től Győrben tanonc lett Földessy Gyula szobrászműhelyében. 1945-ben munkaszolgálatosként Németországba vitték, 1946-ban tért haza. 1948-tól lakatos volt a Magyar Vagon- és Gépgyárban. 1950-1955-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola ötvöstervező tanszakán tanult. 1956-ban a Képzőművészeti Alap, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja, a Budapesti Fiatal Művészek Klubjának alapító tagja lett. 1967-ben Párizsban, 1976-ban Görögországban járt tanulmányúton. Mesterének Borsos Miklóst és Makrisz Agamemnont tartotta. A kortárs csoportosulásoktól, stílusoktól függetlenül dolgozott. Műveit többnyire ipari hulladékokból, talált tárgyakból építette, majd bronzban öntötte ki. 1974-től Budapesten a Százados úti Művésztelepen élt. Már 1953-tól rendszeres kiállító művész volt. Egyéni kiállításai: Budapest (1965, 1967, 1968,1981, 1986), Szombathely, Győr (1966), Zalaszentgrót (1973), Pécs (1975), Zichy-kastély (szabadtéri kiállítás, 1983). Művei megtekinthetők többek között a Magyar Nemzeti Galériában és a pécsi Modern Magyar Képtárban.
IrodalomMezei O.: Technikai leleményesség és plasztikai kifejezőerő
 Kováts A.: Lakatos-ikonográfia
 Győri életrajzi lexikon. : 327-328.p
 Kortárs magyar művészeti lexikon. : 3.603-604.p
 Művészeti lexikon. : 4.463.p